Halfajták

Rendkívül izmos, nagy testű, torpedó alakú hal. Szája félig alsó állású, nagy szemei alacsonyan ülnek, ajkai vaskosak, bajusza nincs. Háta zöldesbarna, oldala a pikkelyek fekete kontúrja miatt szürkésezüst, hasa sárgásszürke színű. Úszói kissé vörhenyesek. A tejesek mellúszói tavasszal, a test felőli oldalukon érdes tapintásúak. A méteresre megnövő amur maximális tömegét 25–30 kg-ra becsülik, általában 4–10 kg-os példányok kerülnek a halászok hálóiba.

Melegkedvelő faj, de alkalmazkodik az alacsonyabb hőmérséklethez is. Növényevő, édesvízi hal főleg fonala algákat, lágyszárú hínárféléket, idősebb korában a nádat és különféle vízinövényeket eszik. Vannak kivételek amiket szinte sohasem eszik mint például a sás a sulyom és a vízitök. Vízi növényből naponta akár testtömege 140%-át is képes elfogyasztani (ez az adat a száraz növény nedves/élő állapotában sokkal több) de természetesen minél melegebb a víz, annál gyorsabb az anyagcseréje is.

Húsa jó minőségű, hófehér közepesen szálkás, száraz. Elkészítése hasonló, illetve megegyezik a pontyéval. Ikrája nem fogyasztható, mérgező.

A hagyományos pontycsalik többségével fogható, általában pontyozás közben akad horogra. Csaliként szóba jöhet főtt kukorica, különféle gyurmák, giliszták, de még zöld növények, nádlevelek is. Horgászatához nagy teherbírású készség használata indokolt. Kedvelt horgászhal, a horgon erősen védekezik. Úszós és fenekező módszerrel egyaránt fogják. Erős ajkaival tépi le a növényi részeket, ha éhezik, képes a sást vagy a nádat is kiirtani, emiatt képes olykor a damilt is elharapni.